Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 57. közgyűlése 2002. december 20-án a 2005-2015 közötti időszakot a fenntarthatóságra nevelés évtizedének nyilvánította.

Ennek irányelvei szerint dolgozták ki a HEFOP 3.1.3-as pályázathoz a Kompetencia alapú óvodai programcsomag Külső világ tevékeny megismerése c. fejezetét. Óvodánk 2006 szeptemberétől dolgozik a programcsomaggal, és ennek a munkának az eredményei, gyermekekre gyakorolt hatásai képezik vizsgálatom tárgyát.

1. A vizsgálat háttere, célja

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja különös figyelmet fordít, és új fókuszba helyezi a környezeti nevelést. A környezeti nevelés az óvodai nevelés minden időszakában fontos feladat volt, mindig is szerepelt az óvodapedagógusok feladatai sorában, a gyermeki tevékenységek tárházában (Villányi, 2006). A környezettudatos nevelést folytató óvodák (mint amilyen a miénk is) nagy hangsúlyt fektet a természetvédelemre, környezetvédelemre, valamint az ezekkel kapcsolatos hagyományok ápolására (Micimackó Óvoda HNP, 2007). Ehhez nyújtott új technikákat, módszereket a Kompetencia alapú óvodai programcsomag.

A fenntarthatóság pedagógiája a nevelés átfogó eszmerendszere, ideológiája, mely azonban nagyon is prózai (Varga, 2006). Az óvodákban nem új feladatvállalásról van szó, csak az eddigi tevékenységek tudatosabb, más szempontok szerinti csoportosításáról, egyes tevékenységek hangsúlyozásával szemléletbeli változásokról (Villányi, 2006). Az óvoda feladata leginkább abban áll, hogy a pozitív érzelmi viszonyt kialakítsa ezekkel a területekkel. Hegyi Ildikó (2000) szerint a környezetünk hatásaira megjelenő viselkedésformákat az érzelmek vezérlik, és az egyéni sajátosságok következtében minden gyermek más-más érzelemmel reagálhat a körülötte zajló eseményekre, s mindez teljesen egyedi viselkedésformákat hívhat életre, hiszen a gyermekek előélete eltérő élményeket hordoz az adott környezet személyeit, tárgyait illetően. Környezetünkben személyek és tárgyak egyaránt szerepelnek, a hozzájuk fűződő érzelmekben fellelhetők azonosságok és eltérések, lévén élő illetve élettelen tényezőkről van szó.

Az Óvodai Nevelés Kompetenciaterület (2006) a következőket fogalmazza meg a környezeti nevelésre vonatkozóan: a kompetenciafejlesztési célkitűzésének megfelelően a tananyagba ágyazott attitűdformálás, képesség- és készségfejlesztés lehetséges útjait fogalmazza meg. A fejlesztés célja, hogy harmonikus kapcsolatot alakítson ki ember és környezete, a természeti környezet, az épített-művi környezet; az egyén és a szociális környezete, embertársai között. Ez változatos tevékenységek révén valósul meg. Az egész programon végigvonul a környezettel való harmonikus együttélés és a fenntartható (műszaki – gazdasági - társadalmi)fejlődés igényének megteremtése, megvalósítási lehetőségeinek keresése.

A kutasi Micimackó Óvodában 2006. szeptemberében kezdtük el a kompetencia alapú óvodai nevelés bevezetését a Helyi Nevelési Programba való beépítéssel és a három korcsoport részére elkészített hálóterv megalkotásával, bevezetésével, amely a Környezet tevékeny megismerésén alapul.

Jelen vizsgálat célja az, hogy felmérje a Micimackó Óvodába járó gyermekek környezeti neveléshez, környezeti fenntarthatósághoz fűződő érzelmi beállítódásait, attitűdjeit, kapcsolódva az óvoda Minőségbiztosítási rendszeréhez, valamint a HNP és a hálóterv beválásának vizsgálatához. 
A szakirodalmak és a Helyi Nevelési Program ismeretében a gyermekek többségének (lányok és fiúk tekintetében egyaránt) pozitív hozzáállása várható a vizsgált területen. 
A feltárt eredmények tükrében meghatározható az óvodai nevelésünk ezen területeinek további iránya, az esetleges hiányok feltárása, a jó gyakorlatok rögzítése.

2. Módszer

2.1. Minta: A vizsgálatban összesen 21 gyermek szerepelt, mindegyikük a kutasi Micimackó Óvoda óvodása, és két éve a HNP és a Kompetencia alapú óvodai programcsomag alapján elkészített hálóterv szerint folyik a nevelésük. A vizsgálatban a középső (Méhecske) csoportból 6 gyermek (5 fiú és 1 leány), a (Katicabogár) nagycsoportból 14 gyermek (10 fiú és 4 leány) vett részt. A középső csoportosok 4 – 5 évesek, a nagycsoportosok 5 -7 év közöttiek. A vizsgált gyermekek a két éve a hálóterv szerint nevelt gyermekek 84%-a, tehát a vizsgálat az intézményben reprezentatívnak tekinthető. (A leánygyermekek létszáma a csoportokban is ilyen arányú.)

2.2. Eszközök: A szakirodalomból kiválasztott mérőeszközt (Vargáné, 2000) továbbfejlesztettem a vizsgálathoz, hogy az kérdőív jellegű formát kapjon, de továbbra is megfeleljen a vizsgált korosztály életkori sajátosságainak. A projektoron kivetített képeken az elmúlt két év környezeti neveléséhez kapcsolódó fényképei találhatók (1. sz. melléklet). A képek tetszőleges sorrendben szerepelnek. 
A „kérdőíven” (2. sz. melléklet) a képeknek megfelelő ikonok mellett mosolygós és szomorú arc közül választhattak a gyerekek – két fokozat (szeretem - nem szeretem értékeléssel).
 Az élőfejen található piktogramok a csoport, az élőlábban találhatók pedig a gyermekek nemének megjelölésére szolgál. 
A 11 itemet tartalmazó „kérdőív” négy motívumcsoportra oszlik: Tűz (tűzoltóság, szüret, tűz ereje, karácsony), Víz (téli csapadék, téli közlekedés, a víz romboló ereje), Föld (kertészkedés) témakörök és kapcsolódó hagyományaik, valamint a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás témakörére.

2.3. Adatfelvétel: A vizsgálatot 2008. november 7-én, pénteken délelőtt személyesen, egy dajka segítségével végeztem. Az előkészületek kb. 20 percet, a vizsgálat kb. 40 percet vett igénybe. A két csoporttal tagjaival egyszerre, kötött foglalkozás keretében végeztem a vizsgálatot. Először - a néhány perces bevezető beszélgetést követően – kivetítettem a képeket, és minden képnél megbeszéltük, mit látnak rajta, mi jut róla eszükbe, melyen élményeik vannak azzal kapcsolatban. Ezután asztalhoz ültek a gyerekek, és mindenki kapott egy „kérdőívet” és ceruzát. Először a csoportot és a nemet jelképező képecskékből választottak, és karikázták be, ezután ismertettem a feladatot. A képeket újra kivetítettem, és a hozzájuk kapcsolódó ikonok mellett található mosolygós vagy szomorú arcot színezték ki, attól függően, hogy szeretik vagy nem szeretik az adott tevékenységet. Minden képnél fel kellett tenni a kérdést, de érzelmi befolyásolás, visszakérdezés nélkül. A dajka segítségére a középső csoportosoknál volt szükség, akiknél egyenként újra fel kellett tenni a kérdést, és felkérni őket a végrehajtásra.
A 4 – 5 éveseknek nehezen ment a feladat megoldása, ezért kellett a személyes jelenlét. A nagycsoportosoknak nem okozott nehézséget, mert ők már találkoztak feladatlapokkal, volt tapasztalatuk az ilyen jellegű feladatmegoldásban.
(A vizsgálat technikai eszközigénye: laptop, projektor, fehértábla.)